Sebhelyek itt, ott amott…Pedig különleges nekem az első pillanattól kezdve. Az első találkozásunk óta. Túl hideg volt, túl komoly, és túl merev. Mégis vonzódtam hozzá. Mert ezekkel együtt férfiasnak, és erősnek is találtam, ami nagyon imponált, mert jó ideje csak pancserekkel találkoztam.  Csupa olyan pasassal, akiknek közük nem volt ahhoz, hogy férfi, és akiknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi kell a nőknek.

Csak hajtották a süket szövegeiket, amik már annyira unalmasak voltak, hogy néha azt gondoltam jobban járok ha rábukok a kezemre, és szétrágom az ereim.

Kedvencem: ” A férfiak szeretnek megküzdeni a nőkért! ”

Kis részük talán, de a legtöbb lusta kis dög, és minél előbb meg akarja kapni, ami szerinte alanyi jogon jár neki. Mindezt lehetőleg a legkisebb erőfeszítéssel. Ha túl sokat kell teperni az a baj, mert fárasztó és uncsi. Ha nem, akkor meg az, mert könnyű préda. A -semmi nem jó- klasszikus esete, középút aligha van. Csak mondják, mondják vég nélkül, hogy az az igazi érdekes és értékes nő akinek a kegyeiért harcolni kell, de azt mindig elfelejtik hozzátenni, hogy ez az elméletük általánosságban meddig tart, utána…tökmindegy. Na jó…nem minden esetben, de a kivétel olyan ritka, hogy már szinte nem is létezik. Hogy ez szerintük nem igaz? Nekünk nőknek, erről merőben más a véleményünk. Jönnek a tesztek. Vajon Őt kerestem? Egoista módon, Ő az aki megérdemel engem? Részünkről a kíváncsi játékok, trükközések, náluk pedig beindulnak a bukások, még csak nem is kell nagyon megpöckölni az első dominót. Lúzer bukások. Béna bukások. Szerencsétlen bukások. Véletlen bukások. A “Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt” 2.0 változata, amit pár nap alatt akaratlanul sikerre lehet vinni….

Nos, neki esze ágában sem volt küzdeni értem. Csendes vadász volt, amit végtelenül szexisnek találtam. Csak nézett messziről, fürkészően és kíváncsian.  Ezzel elő is készítette a terepet, mert belém égett, ott és akkor.  Nem hiányoltam a kezdeményezését, mert már akkor tudtam, hogy egy Ő különleges ember lesz az életemben. Ezért ha kell, lesz közünk egymáshoz. Ha kell, találkozunk még….

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mielőtt megszületünk aláírjuk életünk szerződését. Egy csomó apró betűs rész van benne…nos, én azokat a mai napig nem olvasom el…A nagy baj az, hogy itt nem egy hajszárító, vagy egy melegszendvicssütő használati utasításáról van szó, hanem az életemről. Biztosan ott volt az is, hogy azt szeressük aki minket szeret, engedjük el aki minket nem, se többet, se kevesebbet ne adjunk más embernek, mint amit Ők nyújtanak felénk….

De, hogy magyarázza meg a szívének az ember, hogy nem szabad szeretnie?
Hogy nem Ő az, akinek a szeretetem kellene adni, tartogatni, amit teljes valómban rázúdítanék? Vajon ha akkor elolvasom, kicsi még tapasztalatlan lelkem felfogja, elfogadja…mára megtanultam volna a leckét?

Jó lenne előre tudni, hogy 2 ember találkozásából mi sül ki. Mennyi könnytől, fájdalomtól és csalódástól kimélnénk meg megunkat. Ilyen csudi varázsgömb hijján, viszont én kozkácztattam. Játszottam, “háló nélkül ugrottam”, és jól pofára estem!
A sebhelyek nyilván nem az arcomon díszelegnek, – bár így lenne, akkor még egy plasztikai sebész bácsi helyre tudna hozni- hanem felettébb nyálas megfogalmazásban egy  adag a rommá törött szívemen, a többi bélyeg a talán sosem volt reményeimen, és az elfuserált jövőképemen….

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Miért is vagyok itt? Színtiszta önzőségből. A körforgás és az egyensúly megteremtése, és  szinten tartása miatt. Személyiség zavarom van. Nyilván fogják a pszichológusok a fejüket, hogy azt sem tudom miről beszélek. Amúgy tényleg nem…oké, ahogy az egyik mondta: “speciális” eset vagyok.
Állandó küzdésben az álmodozó, naiv, szentimentális énem, a racionális, logikus, stratégiai énemmel.
És mivel a racionális felül kerekedett, ezért rágott belülről a bohém, hogy tegyek végre valamit. Régen írni akartam…olyan akartam lenni, mint Carrie Bradshaw, akinek lenyűgöző egyéniségét nem lehet nem szeretni. Igazság szerint csakis egy aprócska dolgon csúszott el a mutatvány…Nem tudok írni. Sok szófordulatom még a helyesírási és nyelvtani szabályzatoknak sem felel meg. Ez persze engem egyáltalán nem zavar, és lényegében az sem, ha mást igen.

Magamat akarom szórakoztatni elsősorban.  És unatkozom. És tele vagyok frusztrációval.  És ezért ha kell,  írok éjjel nappal, napokig, hetekig, évekig, amíg le nem száradnak az ujjaim, csak tűnjön már el belőlem minden rossz érzés, minden düh, minden undor, minden-minden….És süssön ki a nap….Újra.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: