Miért is vagyok itt? Színtiszta önzőségből. A körforgás és az egyensúly megteremtése, és  szinten tartása miatt. Személyiség zavarom van. Nyilván fogják a pszichológusok a fejüket, hogy azt sem tudom miről beszélek. Amúgy tényleg nem…oké, ahogy az egyik mondta: “speciális” eset vagyok.
Állandó küzdésben az álmodozó, naiv, szentimentális énem, a racionális, logikus, stratégiai énemmel.
És mivel a racionális felül kerekedett, ezért rágott belülről a bohém, hogy tegyek végre valamit. Régen írni akartam…olyan akartam lenni, mint Carrie Bradshaw, akinek lenyűgöző egyéniségét nem lehet nem szeretni. Igazság szerint csakis egy aprócska dolgon csúszott el a mutatvány…Nem tudok írni. Sok szófordulatom még a helyesírási és nyelvtani szabályzatoknak sem felel meg. Ez persze engem egyáltalán nem zavar, és lényegében az sem, ha mást igen.

Magamat akarom szórakoztatni elsősorban.  És unatkozom. És tele vagyok frusztrációval.  És ezért ha kell,  írok éjjel nappal, napokig, hetekig, évekig, amíg le nem száradnak az ujjaim, csak tűnjön már el belőlem minden rossz érzés, minden düh, minden undor, minden-minden….És süssön ki a nap….Újra.